Cigánypasztorációs találkozó

2011.december 7-én délután került sor az - ebben a formában első - cigánypasztorációs találkozóra, melyet a szervezők hagyományteremtő szándékkal hívtak össze. A helyszín a hodászi Angyalok Kertje Óvoda volt, ahol a házigazdák Orosz István és Oroszné Judit fogadott minket. Körbevezettek ebben a csodálatos óvodában, kolléganőmmel „szájtátva” mentünk végig a szépen kidíszített gyermekközpontú óvodán. A gyermekeket igényesen kivitelezett és családias hangulatban berendezett csoportszobák várják, van egy nagyon esztétikus fejlesztőszoba, ahol Judit néni tud a nagycsoportosokkal külön foglalkozni, hogy még jobban helyt tudjanak állni az iskolában.

A találkozó ismerkedéssel kezdődött, hiszen egyházunk különböző intézményeiből, parókiáiból érkeztek a vendégek, de a közös hangot és a témát azonnal megtaláltuk egymással.

Juhász Éva cigányügyi megbízott már meghívójában is jelezte, hogy „nem kizárólag cigánykérdésről, hanem a mélyszegénységben élők problémájáról kell beszélnünk”.

Napjainkban missziós feladattá vált a cigányok társadalmi felzárkózásának segítése. Életmódjuk, társadalmi helyzetük, kultúrájuk, mentalitásuk eltér a többségi társadalom tagjaiétól, ezért fontos a szociális problémák enyhítése, de az evangelizáció és a hit terjesztése a cigánypasztorációnak nagyon fontos eleme. Fontos megismernünk kultúrájukat, szokásaikat, bizonyos élethelyzetekre reakcióikat, hiszen hatékony segítséget csak akkor tudunk nyújtani számukra.

A találkozón részt vevők életének szerves része a cigányság segítése, ezért terveink szerint megpróbálunk „együtt gondolkodni”, a problémák esetleges megoldásain. Először Kocsis Fülöp püspök atya foglalta össze a kezdeteket, és a jelen eseményeit. Kihangsúlyozta, hogy az integráció a cigánypasztorációban is nagyon fontos, és igyekszik ő is és a kollégái is ezt szem előtt tartva tevékenykedni.

A görögkatolikus egyházban a cigánypasztoráció Sója Miklós atya munkájával kezdődött el az 1940-es években. Az ő munkássága mindannyiunk előtt példaként szolgál, emlékének adózva reményeink szerint 2012-ben róla nevezhetjük el Nyíregyházán a Huszár telepen indított görögkatolikus iskolát és óvodát.

Javaslat alapján megállapodtunk, és püspök atya is egyetértett vele, hogy hozzunk létre egy Cigánypasztorációs Bizottságot, mely kifejezetten a cigánysággal fog foglalkozni, missziós és karitatív területen is.

Tapasztalatokat cseréltek a résztvevők mind az oktatás, nevelés területén, mind pedig a szabadidő szervezés területén. Ötleteket gyűjtöttünk és kaptunk arra vonatkozóan, hogy a cigány kamaszok számára programokat állítsunk össze, a nagyobb rendezvényeken ők is hasznosan töltsék el szabadidejüket. Számos területen, községekben sikerült már a cigányságot bevonni az egyházközségbe, elvezetni őket Krisztushoz. Mindenki tapasztalatára szükség van tehát, hogy hatékonyan tudjunk tevékenykedni ezen a területen.

Ezen a találkozón például lehetséges kirándulások, testvérosztályok gondolata is megfogalmazódott, címeket, elérhetőségeket cseréltünk, fel tudjuk venni a kapcsolatot egymással, tanácsot tudunk adniegy helyzetben, vagy tudunk kérni, amikor nekünk van rá szükségünk.

A már jól bevált pedagógiai módszereket közzé tesszük, és mindenki átformálhatja a saját közössége számára. Sokszor előfordul, hogy tanácstalanok vagyunk, egy ilyen találkozón azonban elég egy szó is ahhoz, hogy briliáns ötletek születhessenek. Lehetőség nyílt ugyanakkor arra is, hogy felmérjük esetleges hiányosságainkat, mi az, amit még a mi iskolánkban pótolni kell, másnak már eszébe jutott, de nekünk még nem.

Természetesen Püspök atya nem engedett el minket házi feladat nélkül, ugyanis javaslatokat vár több témában is, amit be kell mindenkinek nyújtania. A mindennapi gondok, problémák megoldása mellett fontos egymás elfogadása, tisztelete, megértése, amelyekre nagy hangsúlyt kell fektetnie különösen azoknak, akik életének fontos tényezője a cigánypasztoráció.

Szilágyi Tiborné, Tünde
Huszár-telepi iskolánk

2011. december 7 (szerda)