Szakkollégiumi hétvége Máriapócson

Elérkezett a várva várt első közös kollégiumi hétvége a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium életében. A helyszínt Máriapócs biztosította, ahol a hétvégén mindenki nagyon izgatott volt a cigány búcsú miatt.
Pénteken a délutáni órákban érkezett meg a társaság. Egy kis körülnézés után lelki gyakorlattal folytatódott a hétvége első napja melyet Orosz István ózdi parókus tartott. Nem sokan vettek még részt ilyesféle tréningen, ezért kissé félve ültünk be a hátsó sorokba. Az atya személyisége, megnyilvánulásai nagy mértékben hozzájárultak a feszültség illetve bátortalanság feloldásához. Humoros, csipkelődő, fiatalos, de egyúttal megértő, tapintatos figyelmes karaktere hozzásegítette a hallgatóságot feszültség, bátortalanság feloldásához. Ezáltal jobban meg tudtak nyílni, magukba tudtak nézni és ha kellett akkor lélekben is rendet tudtak rakni. Elképesztő őszinteséggel beszélt a cigányságról, és arról hogy kit miért és mire rendelt az Úr. Lenyűgöző volt, ahogy bizalmat ébresztett a hallgatóságban, mintha mar évek óta ismerték volna úgy beszéltek neki problémáikról nem csak a kollégisták, hanem a cigány búcsúra érkezők is. Bő másfél óra után az elmélkedés végén, a vacsora előtt lepihenhettek a hallgatók, majd kezdetét vette a közösségépítés, amely a hétvége célja is volt egyben. Egy jó társasághoz társasjáték dukál. Miután mindenki elfoglalta helyét a kört alkotó székeken kezdetét vette a késő estébe nyúló logikai eszmefuttatás, találgatás, gyanúsítgatás, nyomozás, felterjesztés, kivégzés. Első ránézésre félelmet és agressziót sugalló szavak, de senki ne ijedjen meg ezen dolgok csak a játék elemei és csak szóban forogtak, ugyanis egy bűnügyi játékot játszottunk.

Miután már a csapat eléggé elfáradt mindenki nyugovóra tért. A szombati napot önismereti, lelki, tanulmányi, emlékezeti gyakorlatok sokasága színesítette. Megtudhatták ezekből a gyakorlatokból a hallgatók, hogy saját maga illetve szobatársa mennyire szorgalmas, empatikus, szétszórt vagy éppenséggel mennyire tud megnyílni mások előtt, ezzel leküzdve évek óta tartó félelmeit, szorongásait. Nagyon értékes, hosszútávon használható dolgokat és belső értékeket tanult meg illetve fedezett fel a társaság. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs aki koordinálja ezt az egészet. Kellett hozzá a tréningvezető zsenialitása, egyszerű, letisztult szelíd személyisége, aki nélkül nem valósulhatott volna meg ez a kisebb csoda. Ezúton is köszönjük a Soltész Ian –nak.
A hétvégén folytatott tevékenységből sokat épített a közösség. Az esti órákra szinte teljesen összeforrt a csapat. Olyan dolgok is kiderültek, mint pl. az hogy ki tud pogácsát sütni, vagy ki az aki úgy is el tud merengni az élet nagy dolgain, hogy közben zebrán halad át villamosra száll fel és még kakaós csigát is vásárol a pékségben. Szombat este ének és tánc vette kezdetét. Frenetikus, jókedvű bohém, önfeledt hangulat árasztotta el a házat, melyet a helyiek és más vendégek is örömmel fogadtak, ennek fényében ki is vettek részüket a szórakozásból. Vasárnap elérkezett a várva várt búcsú. A szakkollégiumi hallgatók velősen kivették részüket a szervezésben, rendezésben. A padok pakolásától kezdve a regisztráción át mindenhol el kelt egy segítő kollégista kéz. Reggel kilenc órakor gyülekeztek a hívek ki közelebbről, ki több száz km-ről érkezett. A regisztrálás nem volt egy hálás feladat leginkább akkor, mikor 5-6 busszal egyszerre érkeztek a zarándokok és mindannyiuk számára karszalagot kellett biztosítani. Leleményességüknek köszönhetően problémamentesen vettük az akadályt. Ezután kezdetet vette a szentliturgia, amely lovári és magyar nyelven zajlott tekintettel arra, hogy a résztvevők 90% roma származású volt.
Eközben a standoknál kegytárgyak, keresztek, képek, édességek árusítása folyt, melyet a résztvevők előszeretettel látogattak. A kolis lányok csillámtetoválással örvendeztették meg a kis gyermekeket, de akadt olyan szülő is, aki szívesen készíttetett magánakvirág vagy pillangó mintát. A borús, esős, szeles időjárás nem kedvezett a híveknek, de ez sem fogott ki rajtuk a szabadban. A mise után koncertek, fellépések szórakoztatták a nagyérdeműt. Délután a rendezvény zárasaként a Romengo zenekar csinált fergeteges hangulatot.
A rossz idő ellenére azért jutott az emberek szívébe valami Máriapócsról. A hit, a bizalom, egymás és Isten szeretete nem múlhat ki szívünk lángjából táplálnunk kell, hogy megmaradjunk embernek és emberségesnek, még akkor is ha nagy próbák, kísértések előtt állunk. Le kell győzni őket, ahogyan Dávid is legyőzte Góliátot. Felül kell kerekednünk a problémákon, mert ha hiszünk és az igazat keressük, akkor semmi sem lehetetlen számunkra. El tudjuk érni céljainkat valóra tudjuk váltani álmainkat.

,,Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj. Minden utadon gondolj rá és egyengetni fogja ösvényeidet." Példabeszédek 3,5-6

Balázs Ádám szakkollégista