A cigányok apostola volt

Cigány görögkatolikus hívek az 1950-es években Hodászon

Sója Miklós öröksége Hodászon

Hodász cigány templomának falán március 22-étől márványtábla emlékeztet Sója Miklós (1912-1996) görög katolikus papra, aki 1941-ben kezdte meg pasztorációs munkáját a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei községben.

A kezdetekre ő maga így emlékezett egy feljegyzésében: „Nem tudta azt a püspököm, hogy ottan cigányok is vannak, én se tudtam. Csak egyszer elvetődtem a cigánytelepre, megérkezésem után nemsokára. Majdnem gyökeret vert a lábam a bámulattól, amikor megláttam a rettenetes szennytengerben a földbe ásott kunyhók összevissza sokaságát. Mint amolyan Kolumbusz-féle fel-feledező, felkiáltottam magamban: de hiszen ez a sziget nincsen rajta a püspöki térképen!"

Ezen az elhagyatott kelet-magyarországi településen fele-fele arányban éltek cigányok és magyarok mérhetetlen szegénységben az 1940-es években. Miklós atya nem tudta, hogy a cigányok papja lesz, nem készült erre a munkára, de felismerte feladatát. Negyven évig volt az egyházközség parókusa. Maga köré gyűjtött kicsiket és nagyokat, magyarokat és cigányokat. Megtanította őket írni-olvasni, tisztálkodni, és nem utolsósorban imádkozni. Már papi jelmondatában is megfogalmazta hitvallását, amelyet egész életében hűségesen képviselt: A szegényeknek hirdettetik az evangélium (Mt 11,5).

Felismerte, hogy csak szeretettel, alázattal, odafigyeléssel és mások elfogadásával formálhat közösséget. Együttléteik eleinte egy-egy cigány család házánál, illetve az árokparton zajlottak. Egy idő után minden n évben elzarándokoltak Máriapócsra. Idővel a cigányok által vetett vályogtéglából, együttes munkával kápolnát építettek maguknak. VI. Pál pápa a Vatikánból pénzajándékkal támogatta a templomi berendezések beszerzését.

Miklós atya megtanult a cigányok nyelvén, hogy közelebb kerüljön hozzájuk, és lefordíthassa számukra Aranyszájú Szent János liturgiáját. Gondja volt mindenkire. Számon tartotta, kinek mire van szüksége, a magánál hordott „lábjegyzetfüzetben" mindenkinek a lábméretét is nyilvántartotta, és ennek a tudásnak a birtokában osztotta szét az adományokat.

Az elszórt mag mára fává terebélyesedett. Sója Miklós örökségét ma is lelkiismeretesen ápolják utódai. 1995-ben saját cigány templomot, 1997-ben közösségi házat építettek, mely alkalmat teremt az együttlétekre, és helyet biztosít a felzárkóztató és oktatási programok számára. Az új évezredben megnyitotta kapuit a Szent Illés nevét viselő szeretetotthon, a családok átmeneti otthona, az Angyalok Kertje görög katolikus óvoda és a szociális konyha is.

Mára már egész szociális és oktatási, illetve lelki komplexum szolgálja a közösséget. Sója Miklós örökségére gondolva Böjte Csaba ferences testvér szavai juthatnak eszünkbe: „Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, és körülötted minden formát, életet kap."

-f. á.-