Sója Miklós életrajza

„A szegényeknek hirdettetik az Evangélium!”
„Le csarengé gálszoszájvel o évángeliumo.”

Sója Miklós életrajza

Sója Miklós 1912. május 18-án született Tímár községben a család harmadik gyermekeként. Édesapja gazdálkodó, édesanyja háztartásbeli, öt gyermeket nevelt. Az alsó tagozat négy osztályát Tímárban végezte, majd Nagykállóba került gimnáziumba, ahol akkor Ady Lajos volt az igazgató. Az iskola legjobb tanulója, már ott latinul és görögül tanul.

Édesanyja rendkívül mély vallásossága nagy hatást gyakorolt rá, ezért érettségi után a Pázmány Péter Egyetem Teológiai karán tanul tovább. 1937-ben pappá szentelése előtt házasságot köt Kohut Erzsébet tanárnővel, aki a kenézlői görög katolikus esperes lánya. Házasságából három gyermeke született: Csaba, Szabolcs és Kenéz. Pappá szentelése után Nyíregyházán segédlelkész és hitoktató négy évig. 1941-ben Dudás Miklós püspök Hodászra helyezi.

1981-ig nyugdíjba vonulásáig Hodászon szolgál, ezt követően a városmajori plébánián találjuk meg, itt tartja 1987-ben az aranymiséjét is. Később beköltözik a nyíregyházi papi otthonba. 1996 augusztus 19-én 84 éves korában hunyt el Nyíregyházán.

Ő maga sem gondolta, hogy Hodászra kerülésével történelmet ír az egyház és a cigányság történetében egyaránt. A község lakosainak közel fele cigány volt, akik a 40-es években embertelen körülmények között éltek a település Kolerásnak nevezett részén.

Sója Miklós ezeket az embereket is Isten teremtményének tartotta, nem tett különbséget cigány és magyar ember között. Hitvallása szerint a cigány is embernek született, s a társadalom feladata, hogy elvezesse őket a földi boldogságba, az egyházé pedig, hogy utat mutasson a földöntúli boldogság felé. De azt is mondotta: ”Nem árt, ha az egyház beleavatkozik a földi dolgokba, el kell menni az árokpartra le kell ülni és beszélgetni kell a cigányokkal.” Legfontosabbnak a nevelést, az oktatást a társadalomba való beilleszkedést tartotta. Jézus tanítványaival a hegyre ment fel és tanította őket, Sója Miklós kezdetben az árokparton ülve beszélgetett a cigányokkal az evangéliumról, Isten országáról, az életről. Majd 1948-ban megvásároltak egy házat, melyet az idők folyamán kápolnává alakítottak és 1969-ben fel is szenteltek. A vályogból épült kápolna, mint csodás varrógép működött a község magyar és cigány lakói között, mely nemcsak kápolnaként működött, de itt tanulták az írás-olvasást, kulturált étkezést, az illemtudó viselkedést.

Küzdelmes, de eredményes munkájának köszönhetően a világon elsőként Hodászon létrejött a görög katolikus cigány egyházközség. Sója Miklós nemcsak a társadalomba való beilleszkedésüket segítette elő, cselekedeteivel fokozatosan bevezette őket Isten országába is. Szavait idézve: „Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni őket a templomba. És nagyobb dolog volt őket megtanítani evőeszközzel enni, mint odavezetni őket az Úr asztalához.”

1965-ben a pápa kihirdette, hogy minden népnek az anyanyelvén kell misézni, ezen gondolatot szem előtt tartva Sója Miklós lefordította Aranyszájú Szent János liturgiáját cigány nyelvre. Később nyugdíjasként más vallások liturgiáját is lefordította cigány nyelvre.

Hodászon végzett munkája eljutott Rómába is, ahol a pápa fogadta feleségével együtt.

1996-ban temetésén nagy sokan vettek részt, akik jelenlétükkel fejezték ki tiszteletüket iránta és a cigányság körében végzett munkája iránt.
Dr. Keresztes Szilárd püspök így búcsúztatta: „szerény és csendes szavai ellenére az Úr adott neki, mint örömhirdetőnek nagy erejű szót az evangélium hirdetésére, melyet hiteles tevékenységével igazolt, az egész világon beszélik majd szavait és tetteit.”

Juhász Éva